Nazca & Chauchilla

Újabb több, mint egy napos utazáson vagyunk túl. Szerdán reggel 8-kor indult a buszunk Chiclayo-ból, még aznap este 10-re megérkeztünk Limába, de tovább, Nazca felé csak másnap hajnali 4-kor indult busz, ezért az éjszakát Limában a Cruz del Sur buszpályaudvarán csöveztük át. Sajnos a Nazca-ba tartó járaton már nem volt csak a felső szinten hely, ezért ez a plusz 7 óra buszozás elég szívás volt, de legalább normális időben, délben megérkeztünk Nazca-ba. A szállás tulajdonosa kijött értünk a buszhoz. Mikor megérkeztünk a szálláshoz, két német csaj pont érdeklődött a recepción, hogy milyen túrát tudnának nekik ajánlani a délutánra, mert nekik csak éjszaka megy a buszuk és kezdenek kifogyni az ötletekből. Mivel nekünk sem voltak óriási terveink erre a két napra (buszok menetrendje, ugye), ezért egyből felkaptam a fejem és mondtam, hogy mi is csatlakoznánk, így nekik is egyből 60 Sol helyett 30 lett az ár és nekünk sem kellett felesleges köröket futni. A túra előtt még benyomtam ebédre egy fincsi zöldséges omlettet.(Ne ijedjetek meg, nem lettem vega.)

Kilátás a szállás teraszáról. A háttérben a legmagasabb csúcs a világ legmagasabb homokdűnéje (2078m tengerszint felett, az alja 1115m)

Plaza de Armas, Nazca (gondolom, látszik...)

Így hát kis csapatunk felkerekedett és egy kisbusszal kizötykölődött a félórányi autóútra fekvő Chauchilla-hoz, ahol egy icachinka (ejtsd 'ikacsinka') temető található. Ők azon 5 népcsoporthoz tartoztak, akik ezt a vidéket lakták, kb. 1000 évvel ezelőtt, az inkák előtt, de a nazkák után. A sírrablók szinte az összes sírt kifosztották, de 12-őt a feltételezett 400-ból fel tudtak tárni viszonylagos épségben. Mivel ezen a környéken évente átlagosan 2 napot esik az eső, simán azt csinálják, hogy ott helyben, a sírokat csak egy tetővel védve mutatják meg a múmiákat... Oké, a fukszot már elvitték, így a múmiák már nem értékesek, de azért furcsa kicsit. Ja, eszméletlen nagy szél volt.

Tök furcsa dolog esett le nekem nemrég: a peruiak nem dohányoznak. Ez úgy tűnt föl, hogy múltkor a meccsnézéskor valaki cigizett. Azóta direkt figyelem, és tényleg szinte senkit nem látni cigizni. Viszont, nagyon sok a bogár. Egy párat megmutatok a bejegyzés végén.

Este újabb adagot mostam, úgy néz ki a zacskós "mosógépem" bevált. Itt ráadásul a szárazság miatt hamar meg is szárad a mosott ruha, nem úgy, mint eddig északon, ahol napokig tartott. Oké, mondjuk az sem segített, hogy néha be kellett csomagolni...

"mosógép"

Péntek reggel szép nyugiban kezdtük a készülődést, hiszen este 10-kor indul csak a buszunk, addig pedig csak egy programunk van. Bementünk a belvárosba és váltottunk egy újabb adag dollárt. Majd kicsekkolás után a recepción hagytuk a cuccokat és elindultunk megnézni a Nazca-vonalakat.

A repülős megtekintés 500 dollár körül van és még az útikönyvek sem feltétlenül tartják biztonságosnak. És itt nem az egy-két hányós turistára kell gondolni, hanem az átlagosnál sűrűbben előforduló repülőbalesetekre. Na, szerintetek? Hát, nem. Talán ha óriási Däniken fan lennék, de a '90-es évek ufo-hulláma ellenem fordította az ilyesmiket. Pedig péntek 13-a van és, ugye, a sejtelmes, megmagyarázhatatlan... Persze, azóta máshol is olvastam már ezekről, nem csak az Ufó-magazinban, ezért tudom, hogy igazából a régi Nazca-k voltak ennyire agyasak, hogy ilyen geometriai ábrákat tudtak létrehozni, és nem feltétlenül a saját szórakoztatásukra. Persze, ha több ezer kilométernyi vonal kivésése szórakoztató, akkor ezúton is elnézést a nazcáktól és tök örülök, hogy ilyen jól szórakoztak. Bocs, kicsit elkalandoztam. Szóval, nem repültünk. Szerencsére, a Panamericana, az egész kontinenst észak-déli irányban átszelő főút, melyen amúgy mi is jöttünk Limából, pont a vonalak mellet megy el, hiszen amikor az utat építették még nem nagyon volt ekkora sztori ez a vonal dolog. Sőt, mivel a föld felszínéről nem is látszik semmi, szegény gekkó farkán pont keresztül is megy az út... Na, itt, kábé 20 km-re Nazca várostól áll egy kilátótorony, amiről pár ábrát meg lehet figyelni: kezek, fa és a gekkó. Egy helyi busszal mentünk ide meg vissza is, és belépővel együtt megúsztuk 3 dollárnyi Solból. Oké, nem láttuk élőben a kolibrit meg más figurákat, de nekem ez így oké volt.

Panamericana és kilátótorony

fa

forgószél a gekkó karmai mögött

A Nazca-vonalakat egy bizonyos Maria Reiche "fedezte fel". Anno bébiszitternek jött Peruba Németországból és már majdnem hazament, amikor rádumálták, hogy maradjon már. Az 1930-as évek végén került Nazca-ba és mivel feltűntek neki ezek a hosszú vonalak keresztül-kasul a sivatagban, elkezdte őket tanulmányozni, minden nap kiment hozzájuk, mígnem pár évtizeddel később egyszer rá tudta venni a hatóságokat, hogy nézzenek már körül fentről is. Volt csodálkozás.

Recap: After another full day of traveling we arrived Thursday noon in Nazca. Joined forces with two German girls we arranged a tour to the burial place of the ancient icachinkas. Friday the 13th, what a coincidence, we have set up to see the mysterious Nazca lines. Instead of flying around for 500 bucks, we took a local bus to a nearby watchtower for a total 3 USD. From here we could see the figures called hands, tree and lizzard. Poor lizzy, Panamericana, the highway running through the cotinent, cuts its tail into half. Well, they didn't know about the line the time the road was constructed.

lehet, hogy csak pár éve gyártották a szomszédban

az élelmiszerbolt alternatív hasznosítása