Szent-Völgy

Machu Picchu után adtunk magunknak egy nap pihenőt. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem csináltunk semmit. Például, megbeszéltünk egy találkozót azzal az ügynökséggel, aki az Inca trail túrát intézte. Szerettünk volna még egy-két egy napos túrára befizetni. Első körben egy Szent Völgy és egy Szivárvány-hegy túrára pályáztunk. Amikor az árak megbeszélésére került sor, felhoztam, hogy az Inca trail túrán úgy éreztük, feleslegesen kellett fizetnünk a portereknek pluszban. Valószínű, számítottak erre a fordulatra, mert minden további alkudozás nélkül ingyen kaptuk meg a Szent Völgy túrát.

A szombatot tehát a Cusco-tól az Inka-ösvény elejéig húzódó völgy bejárásával töltöttük. A terület tulajdonképpen az Urubamba folyó völgye és teli van mindenféle inka rommal meg helyes kis hegyi faluval. Bár a magasan a völgyet körbeölelő hegyek elég (nagyon) kopárnak tűnnek, és azok is, lent a völgyben minden csupa zöld, az esős évszak mostanában köszönt be, kezdődik a növények elültetésének időszaka.

A völgy már az inkák előtt is lakott volt. Amikor jöttek az inkák, felajánlották az ott élőknek, hogy csatlakozzanak az inka birodalomhoz, de ők ebből érthetően nem kértek, hiszen mindenük megvolt a boldoguláshoz. Az inkák viszont nagyon szerették volna, ha csatlakoznak, ezért másodjára már nem ajánlattal, hanem fegyverekkel érkeztek és sikerült is kiterjeszteni fennhatóságukat a völgyre.

Az első állomás Pisac inka romváros volt. Ide is érvényes volt a még múltkor kiváltott Boleto Turistico. Ez egy korai inka város, ahol a köznép is lakott, ami azon is látszik, hogy nem a híresen precízen illesztett kövekből készültek az épületek, hanem nagyrészt vályogból. A (rom)város mögött emelkedő domboldalban lévő üregek sem madárfészkek, hanem sírok. Természetesen már csak a csontok maradtak meg. Mivel sokkal több sírt találtak, mint ahányan összesen lakhattak itt anno, azt gondolják, hogy a környékbeliek is ide temetkeztek.

A völgy túloldalán található Ollantaytambo, de útközben még megálltunk Pisac mai városában egy ezüstműves műhelynél és ebédelni félúton, Urubamba-ban. Ollantaytambo már ismerős volt, hiszen az inka trail felé megálltunk itt egy kis időre. Ollantaytambo-t az utolsó inka városnak is hívják, mert itt még az eredeti inka város struktúrája szerint épült házakban laknak a helyiek. Az itteni inka romváros egy az inkák előtt már létező templom köré épült. A teraszokon itt is növényt termesztettek, de csak a templom részére. A legfontosabb látványosság a domb tetején van, mint mindig, hiszen a legfontosabb épületeket (templom általában) mindig legfelülre építették. A naptemplom hatalmas kőtömbjein régen négy puma domborműve volt látható talán. Sajnos elég kevés idő volt a hely bejárására, szívesen becseréltem volna az "ezüstös" fél órát, de ezek a tour-ok már csak ilyenek... Azért szerencsére gyorsabbak voltunk a csoportnál, így azért nagyjából bejártunk minden fontosabb részt.

bikaviadal is van még néha...

modern motívumok a hagyományos sapkákon :-)

Már szürkült, amikor megérkeztünk Chinchero-ba, ahol először is egy szövőműhelyt néztünk meg. Ez most kivételesen még érdekes is volt. Aztán már a közvilágítás fényeinél érkeztünk meg a falu templomába, ami egy inka templomra épült, de már koloniális (az egyik első) kolostor temploma. Belül sajnos nem lehetett fotózni, pedig nagyon jól néz ki, kicsit vegyíti az inka kultúra elemeit a keresztény motívumokkal.

Recap: After a rest day in Cusco we arranged tours for the following days. On Saturday we visited the two major sites of the Sacred Valley, Pisac and Ollantaytambo, two Inca ruins in a valley stretching from Cusco to where the Inca trails starts. Before returning back to Cusco we had the chance to see how alpaka is used to make textiles and how an old Inca temple has been converted into a Christian church, both in Chinchero.