2017. július 31.
Ha valaki nem tudja elsőre kimondani aznapi első célunk nevét, ne ijedjen meg, még leírni is nehéz, pedig én látom az útitervben. Amíg gyakoroljuk, lássunk pár képet az oda vezető útról, hiszen Izlandon nem csak az útikönyvekben megénekelt látványosságok miatt éri meg megállni egy-egy fotó erejéig. Most például viszonylag hosszan egy eszméletlenül jól kinéző mohás kőrengeteg mellett, között vezetett az utunk. Olyan puhának tűnt minden, és igazából az is volt.
Szóval, Fjardrárgljúfur. Hogy megkíméljem magam hosszú percek pötyögésétől, csak egyszer írtam le, utána copy+paste... Ez amúgy egy szurdokvölgy, amiben egy patak csordogál miután fentebb kicsit egy vízesésből a völgy tetejéről az aljára jut a víz. A vízeséshez egy pár kilométeres sétával lehet eljutni, mely először felmegy a szurdok tetejére és a fennsíkon követi a kanyont. A végén, a vízesésnél kiépített kilátópont segíti a szemlélődést. Lent, a parkolóban egész elfogadható wc kárpótolta a kempingben a tömeg miatt lemaradókat.
 |
| Fjardrárgljúfur |
Systrafoss nem volt túl messze, de elsőre nem találtuk meg, le kellett térni a főútról és gyakorlatilag a falu közepén volt, amire mi elsőre nem gondoltunk, így inkább útbaigazítást kértünk a helyi szupermarketben. És ha már ott voltunk, be is vásároltunk friss élelmiszerből (kenyér, joghurt/skyr, stb.). A vízesés nem volt túl nagy, de fel lehetett mászni lentről a sziklákon. Igazából, erre végül csak én vállalkoztam, a többiek lent maradtak.
 |
| Systrafoss |
És ha már volt friss kenyér, akkor egy hosszabb átkötő szakasz közben megálltunk egy szimpatikus pihenőhelyen és jól meg is ebédeltünk.
 |
| A háttérben talán a Foss a sidu vízesés? |
 |
| (fotó: Bea) |
Ezután a vízeséseket felváltották a gleccserek, a jég, a hó, szóval a víz szilárdabb és kevésbé gyorsan mozgó formái.
A szigetet körbefutó főútról balra letérve érkeztünk meg a Skaftafell Nemzeti Parkba, ahol először megnéztük a Skaftafellsjökull gleccsert (jökull=gleccser, foss=vízesés, bár ezt már gondolom, úgyis mindenki sejtette...). Ehhez a parkolóból egy pár kilométeres sétát kellett tenni, aminek végén egy glecsertó és mögötte maga a gleccser várt minket.
 |
| Skaftafellsjökull |
A nemzeti park parkolójától kocsival csak pár percnyire található egy másik gleccsermező, a Svinafellsjökull.
 |
| Svinafellsjökull |
A sok jég és a még több jég között még pont útba esett Hof és annak fűvel borított tetejű fatemploma.
És bár erre nem emlékszem, de az eredeti excel útiterv szerint Hof és a következő bejelölt látványosság, Jökulsarlón között majdnem 300 kilométer volt a távolság és a táblázat tanúsága szerint Hof közelében volt egy kemping, de "Jökulsarlon környékén nincsen másik". Valószínűleg még nagyon korán lehetett, mert úgy döntöttünk, hogy mégis továbbmegyünk, gondolom, abban bíztunk, hátha belefér még Jökulsarlon gleccserlagúna felderítése is a napba. A késői sötétedés nekünk dolgozott. És valóban, simán odaértünk világosban :-). Az aztán hamar kiderült, hogy itt nem elég pár óra mindenre, amit elterveztünk, ezért hamar arra az elhatározásra jutottunk, hogy rövid felderítés után másnap folytatjuk.
 |
| Jökulsarlon |
De mi lesz másnapig? Valahogy találtunk valamelyik útikönyvben vagy honlapon egy kempinget a környéken, de az nem volt nyitva. Odamentünk, de senkit nem találtunk ott. Lehet, hogy ezért nem volt benne az excelünkben sem. Még az út előtt megegyeztünk, hogy egy napot vadkempingezni fogunk. Már kezdtem örülni, hogy eljött az én napom, de a többiek nem voltak annyira feldobva ettől az ötlettől. Végül, azt találtam ki, hogy bementem az egyik szállodába és megkértem, hogy hagy állítsuk fel a sátrainkat az udvarukban, a gazdasági bejárat mögött lévő füves placcon, ráadásul, másnap reggel az egyik felszabaduló szobában még le is tudtunk zuhanyozni. Végül, a csapat mégis ezt nevezte ki vadkempingezésnek :-).
 |
| (fotó: Andi) |
 |
| (fotó: Andi) |
Recap: By mid-day we swapped the waterfalls to more rigid forms of water and enjoyed spectacular views of glaciers on the Eastern shores of Iceland. We risked not finding a campsite for the night and continued our journey to Jökulsarlon, but ended up pitching our tents in the garden of a fine hotel.
