Február 23., péntek, 4. nap: úton Narvik felé

Akik jó megfigyelők, észrevhették, hogy az előző posztban nem azt írtam, hogy ment a vonat Narvikba, hanem azt, hogy Narvik felé. Történt ugyanis, hogy még a Koppenhágából Stockholmba tartó vonaton kaptam egy sms-t, hogy műszaki okok miatt (kisiklott egy vonat), nem lesz közvetlen vonat Narvikba, hanem át kell szállni Boden-ben (ez nem lenne akkora gond, eleve csak úgy kaptam jegyet, hogy itt a hálókocsiból egy ülőkocsiba kellett volna átmennem), majd utána a Norvég határ előtt Björkliden-ben már vonat sem lesz, hanem busszal visznek majd minket tovább. Oké, well, akkor legyen így. A vonaton aztán már azt mondták be, hogy még Björkliden-ig sem megy a vonat, hanem már Kirunában át kell szállni buszra, majd még egyszer Björkliden-ben. Ráadásul, Boden előtt pár megállóval még vagy majd’ két órát álltunk is váltóhiba miatt. Kezdett egyre izgalmasabbá válni az utazás… Reggel aztán mindenkinek jött is az újabb sms, tényleg kétszer kell majd buszozni. Az eredeti tervek szerint 12:40-re kellett volna Narvikba érni, de végül 12:10-re értünk csak Kirunába. Közben persze átértünk Lappföldre, majd kereszteztük az Északi-sarkkört is.

Kiruna, vonatról le, buszra fel

szuper rövid kirunai városnézés

Már Stockholm után nem sokkal havas volt az esti táj, de reggel ébredés után már tényleg minden csupa hó és fehér.

Kirunában annak rendje és módja szerint át is szálltunk a buszra. A sofőr elemében volt, végig kommentálta az utat. Az elején még olyanokat is mondott, hogy „Oh, big truck coming, I hate this road”, meg hogy „ezen az úton lehetne százzal is menni, de nincs értelme, úgyhogy én csak kilencvennel megyek, akiket megelőztünk azok meg csak hetvennel mentek, de arra nincs időnk”.

Elvileg, a későbbi Narvik-Tromső buszt még el is tudnánk érni, de szerencsére, ezen már nem kell aggódnom, mert egy nappal korábban indultam, így az éjszakát Narvikban töltöm. Viszont, nem kell újra átszállni, a busz Narvikig visz minket.

Épp most mentünk el Svédország hatodik legnagyobb és második legmélyebb tava mellett.

 

 Aztán Narvikba is befutottunk délután három után pár perccel.

Gyorsan elsétáltam a hostelhez, de nagyon lassan csekkoltam csak be. Először is, a templom (igen, ez a szállás) bejáratánál volt egy tábla, hogy a hostel bejárata a másik oldalon, átmentem, ott nem volt senki, a recepcióhoz vezető ajtó pedig zárva volt. Kopogtam, de semmi. Átmentem a staff bejáratához, ott egy srác kérdezte, hogy miért nem a főbejáraton jövök, a lenti néha zárva van... Mondtam, hát, ott volt egy tábla... De olyan eszméletlenül lassú volt a srác... Huhh. Aztán mondta, hogy hívjam fel a managert, mert ő nem tudja melyik lesz az ágyam. He? Mondtam, hogy nehogy már én hívogassam egy vagyonért. Felhívta, de nem vette föl. Vártunk. Volt ott egy nő is, az látta, hogy nem ideális a helyzet és megkínált egy gofrival. Majd vártunk tovább. A nap közben lement... Végül, csak adott a srác egy ágyat.

Február 22., csütörtök, 3. nap: Stockholm

Először egy posztot akartam írni a következő két napról, hiszen kábé úgyis csak két nap múlva lesz netem, hogy feltöltsem, de aztán úgy alakult, hogy inkább lesz egy-egy poszt a két napról.

A harmadik napomat nagyrészt Stockholmban töltöttem, este 6-kor indult a vonatom tovább Narvik felé. Mivel ahhoz sok időm volt, hogy egy kicsit belekóstoljak Stockholm felfedezésébe, ahhoz viszont túl kevés, hogy mindent alaposan megnézzek, ezért úgy döntöttem, amíg lehet, a szálláson maradok. 11-kor volt checkout, kábé 10:45-kor vettem nyakamba a várost. Szerencsére, nem a nagy hátizsákot, mert azt a szálláson hagyhattam.

A hostel maga is olyan környéken volt (Södermalm), amit az ezer éves Lonely Planet könyvem is megemlít, így gyakorlatilag az ajtón kilépve elkezdtem a városnézést. A városrész, ahol megszálltam egy dombon terül el, azt megmászva már lehetett látni a régi várost a híd túloldalán. A híd környéke most egy óriási építési terület, így kellett kicsit kerülni, de nem volt vészes.

új funkciója van a régi telefonfülkének, most defibrillátor van benne

aki lusta, lifttel is felmehet a dombra

csak pozitívan

Nemrég még bőven lehetett hó a városban, mert mindenhol a csúszásmentesítő kaviccsal vannak teli az utcák és a járdák, vicces, hogy egész nap úgy sétálhat az ember, mintha csak a tengerparton lenne… 😊. Az idő amúgy nem volt vészes, egész nap felhős volt az ég, de nem volt hideg egyáltalán, még nem vettem elő a télikabátomat.

A hídon átsétálva a régi városban találjuk magunkat (Gamla Stan), ami tulajdonképpen egy kisebb sziget, ennek a túloldalán található a világ legnagyobb királyi palotája. Sajnos annyi időm nem volt, hogy be is menjek, így csak körbejártam, aztán pedig sétáltam a környező utcákban. A szigetről egy újabb híd vezet egy másik szigetre (Riddarholmen), ahol szintén elég öreg házakba lehet botlani. Itt találkoztam egy elsőre talán fura figurával, aki elemlámpával járkált egy torony aljában, aztán rájöttem, hogy geoládázik. Én ugyan nem űzöm ezt a hobbit, de ismerek olyat, aki igen és már voltam is ládázni, így egy kicsit ottmaradtam a sráccal, hátha segítségre szorul. És egy ládát már tudok Stockholm-ban 😊.

Skeppsholmen a Gamla Stan-ról

a királyi palota

minden ablakba kerül lámpa

Stortorget

A Nobel-múzeum, én is "benne" vagyok :-)

a városháza Riddarholmen felől

Riddarholmskyrke, az egyik legrégebbi épület

Újabb hidakon átkelve, máris Stockholm modernebb részében találtam magam, itt már nem volt konkrét elképzelésem, csak mentem, amerre az ösztönöm vitt, wc-t kerestem. Jól kifundáltam, hogy majd egy bevásárlóközpontban jól el fogok tudni menni mosdóba, de mindenhol fizetős volt, még a kultúrpalotában is, de ott már feladtam, befizettem egy wc-re.

kínai újévre

l

 

Ezután már csak a pályaudvar környékét derítettem föl, lehet-e a környéken kajálni, bevásárolni, ilyenek. A pályaudvar tök szuper, végre meleg volt bent. A felderítés annyira jól sikerült, hogy találtam egy nagy coop-ot a pályaudvaron belül, ami ráadásul sokkal olcsóbb is volt, mint a szállás környékén a boltok, így rögtön megszületett a nagy terv, inkább hamarabb visszajövök ide és itt töltöm az időm, amíg fel nem lehet szállni a vonatra. A stockholmi metró kábé úgy működik, mint Londonban, nem kell jegyet venni, csak lehúzza az ember a bankkártyáját és 75 percig bármennyiszer átszállhat, sőt, ki is lehet menni, ha még 75 percen újra bemész a metróba, ugyan le kell húzni megint a kártyát, de nem terhelik meg. Itt is a nap végén jött az elszámolás.

 

Visszamentem tehát a szállásra a csomagomért, majd azzal a lendülettel, újra irány a pályaudvar. Kábé 4-re értem oda, azaz még két órám volt a vonat indulásáig. A coop-ban bevásároltam az útra és vacsorát is vettem magamnak. Nagyon jó salátabárjuk van (ez egyébként más boltokra is jellemző, de itt tényleg remek volt a választék), szedtem magamnak rákot, lazacot, kebabot, sült csirkét, tésztákat, zöldségeket, nagyon fincsi volt. És annyira nem is volt drága, mint amire számítottam. Na, majd Norvégiában…

A vonat időben el is indult, a kabinomban egy lappföldön élő görög srác volt és még három svéd, akik síelni mentek északra. Lefekvés előtt újabb két részt néztem meg a Koronából.

 

Február 20-21., kedd és szerda, 1. és 2. nap: Budapest-München-Hamburg-Koppenhága-Stockholm

 

Az első vonatút Budapestről Münchenbe viszonylag eseménymentesen telt. Nagyjából időben meg is érkeztünk, pedig most jó sok időm volt a csatlakozásra. A terv az volt, hogy a müncheni főpályaudvar közelében egy vacsora közben megnézem az egyik BL meccs első félidejét, mielőtt visszamennék az állomásra az éjszakai vonathoz. Ki is néztem egy Fan Area Rot-Weiss nevű helyet egy sarokra a pályaudvartól, de ők annyira Bayern specifikusak, hogy bár nyitva voltak, ment műsor a tévében, de azt mondták, szó sem lehet róla, hogy más csapat meccsét vetítsék… A terv az, hogy nincs terv koncepció újra előtérbe került. Elmentem bevásárolni az aluljáróban található szupermarketbe, ahol találtam két centet 😊, majd beültem a váróba, de annak meg nem lehetett becsukni az ajtaját, így kezdett egyre hűvösebb lenni. Na jó, bár nem szándékoztam, végül mégis be kellett üljek egy mekibe, ahol meleg volt, és nyitva is voltak a hamburgi vonat indulásáig. Itt kihúztam másfél órát egy hamburger menüvel… 

Fernweh - a müncheni hideg váró

 

A vonat már bent állt az állomáson, amikor visszaértem, de még nem lehetett felszállni, az emberek meg csak egyre gyűltek. Mivel nem volt helyjegyem, ezért jó lett volna az elsők között felszállni, hogy választhassak a maradékok közül. Végül sikerült elsőként feljutni és a csomagtárolóval szemközti helyet elfoglalni. Itt kicsi bizonytalanság támadt kábé mindenkiben, mert minden egyes ülésnél egy BahnBonus Status felirat volt látható, de aztán abban maradtunk, hogy ez nem számít, így becuccoltam egy dupla helyre, ahol úgy-ahogy még aludni is tudtam éjszaka. Az egyik csaj a szemközti oldalon úgy aludt, hogy alig tudtuk fölébreszteni a végeállomáson.

2019-ben ez előtt az épület előtt hintáztunk és csúszdáztunk

 

Ez a vonat már többet késett, de még így is bőven maradt időm az átszállásra Hamburgban. Visszaváltottam egy üveget, majd, mivel itt egyáltalán nincs váró, de az utascentrum már nyitva volt, így oda ültem be egy fél órára.

 

A vonat Hamburgból Koppenhágába reggel 8:55-kor indult. A dán határ környékén aztán összeszedtünk egy jó 20 percnyi késést, ahogy kivettem, a határellenőrzésre hivatkozva. Ez a bő húsz perc meg is maradt szinte végig, ami nem lett volna baj, mert a menetrend szerint 45 percem lett volna az átszállásra Stockholm felé. Aztán egyszer csak óriási fékezés (rendesen, még égett szag is volt)… Bemondták, hogy a zöld jelzésre várunk. Aztán, hogy amúgy műszaki problémán is adódott. A percek meg csak folytak el… Koppenhága főpályaudvarára 14:20-kor érkeztünk, a stockholmi vonatnak 14:19-kor kellett volna indulnia. Megkérdeztem a kallertól, hogy hol lehet a leggyorsabban átrohanni, mondta, hogy a vonat végénél, így átsétáltam oda, ugrásra készen. De mivel nem én voltam az egyetlen, aki erre a csatlakozásra készült, ezért bemondták, hogy mindenki, aki hasonló cipőben jár, menjen a vonat végébe, és hogy pár percet fog várni a stockholmi vonat. Így is lett. Kinyílt az ajtó,, pont ott volt a lépcső, peronról föl, másik peronra le, első kocsiba be. Elértük a vonatot. Mondjuk, nem csodálom, hogy vártak ránk pár percet, nekem végig kellett mennem az összes kocsin a helyemig és összesen ha 5 utast láttam.

Dánia lapos, a háttérben egy szélmalom

azt hittem, a helyjegy csak egy ülőhelyet jelent, de az egész kocsi az enyém volt :-)
az első megállóig...

 

Sajnos az Öresund hídból nem sok látszott a vonatból, nem volt nagy rákanyarodás vagy ilyesmi, mi meg ugye szintén azon mentünk át, így a hídról nem könnyű látni a hidat. De azért felismerhető volt a helyszín a sorozatból.

jó nyomozók a bal felső sarokban kivehetik az Öresund-hidat, azaz bron-t

bron

 

Az út során először nem volt útlevélellenőrzés határátlépés során.

Miért hűtenek minden vonaton ezerrel? Nem tudom felfogni…

innen "fentről" más az emberek világnézete...

 

Viszonylag pontosan érkeztünk Stockholmba, ahol azért már jóval hidegebb volt, mint az eddigi átszállások alkalmával, legalábbis a softshell dzseki itt már kevésnek tűnt, de nem nagyon akartam megbontani a csomagot, ezért inkább metróztam a szállásom közelébe. A 40 perces sétát így 4 percesre rövidítettem. Ez sem utolsó szempont. A szállás elfoglalása után elsétáltam keresni valami kaját a környéken, majd vissza a szállásra, ahol már várt a frissen vetett ágy és egy zuhany.

A következő rész tartalmából: Stockholm városnézés, utazás Narvikba, Norvégiába.

De, szóba jöhet Skandinávia!

Ha ez a poszt megjelenik, akkor nem felejtettem el a jelszót, és feltámad a blog. És persze lesz ennél hosszabb és informatívabb bejegyzés is.