Chiclayo

Chiclayo a Moche kultúra területének mai központja. Tulajdonképpen azért vettük célba, hogy megnézzük a Peru-Kolumbia vébéselejtezőt, hogy fix szállásunk legyen tévével és ne épp egy éjszakai buszon üljünk... De ha már erre jártunk, azért elmentünk megnézni a környék legnagyobb nevezetességét, a Sipán-ban talált relikviákat bemutató múzeumot, a Museo Tumbes Reales-t Lambayeque-ban. Maga Sipán onnan vagy 50 kilóméterre van. Nem is értem, miért nem oda építették... Sipán piramisai már a múlté, az idő teljesen kikezdte őket, ma már inkább egy összeszakadt ráncos dombra emlékeztetnek, ezért inkább a múzeumot választottuk. Ahova semmit nem lehetett bevinni, még mobiltelefont sem, és ezt a bejáratnál ellenőrizték is. Ezért aztán innen nincs kép, csak kívülről, pedig tényleg nagyon szép. És kár, hogy csak az első két teremre jutott angol felirat...

tudom, gáz, de csak itt lehetett fotózni....

Délután aztán már csak a meccset vártuk. Elsétáltunk a főtérre (tudjátok, Plaza de Armas), de közben útba ejtettük a piacot. Mára gyakorlatilag minden árus profilt váltott és a perui válogatott mezeit (na jó, annak valamilyen replikáját) árulta. Eszméletlen tülekedés volt mindegyiknél. Három órával a meccs előtt elkezdtek felépíteni a főtéren egy kivetítőt, természetesen volt, aki már ekkor elfoglalta a legjobb helyeket. Mi még visszasétáltunk a szállodához, de a meccset mi is ott néztük meg.

Recap: Chiclayo is the centre of the territory the ancient Moche people controlled. They built burial pyramids (1st to 6th cent. AD), but not much of these structures left. Luckily, the treasure was found and is now kept 50 kms away in the outskirts of Chiclayo. We watched Peru vs Colombia on Plaza de Armas.

Karajia (meg egy barlang, mellékesen)

Utolsó Chachapoyas-ban töltött napunkra befizettünk egy újabb egynapos túrára. Első utunk az egy órányira fekvő Luya nevű faluba vezetett. Itt leadtuk az ebédrendelést és gumicsizmákat és elemlámpákat vételeztünk. A nap első felében ugyanis egy "cseppkő"barlang megtekintése volt a program. Hát, aki járt már - akár Magyarországon - tisztességes cseppkőbarlangban, az ettől nem lesz nagyon elájulva... Mondjuk, mi sem emiatt választottuk ezt a túrát. És azért azt is be kell látni, hogy otthon kevés barlangban vannak pre-inka csontok. Ezen kívül még egy különlegessége van ennek a barlangnak, hogy csupa sár belül. Néha bokáig érő sárban lehet csak haladni a barlang 600 méterre lévő végéig. És vissza. Mivel minden túrán volt, aki lassú volt valamiért, nyilván itt is volt, aki miatt alig haladtunk. Egy esés után aztán ketten visszafordultak. Mindenesetre már délután 1 is elmúlt mire visszaértünk Luya-ba és megebédeltünk, pedig a fő látványosságnak ígérkező Karajia még ezután várt ránk.

Luya

volt, aki fehér nadrágban próbálta meg. nem sikerült...

Karajia egy ősi temetkezési hely, még az inkák előtti időkből. A sziklafalba épített platformokra állították fel a szarkofágjaikat. Hogy miért hasonlítanak ennyire a Húsvét-szigeteken lévő szobrokra, senki nem tudja. Legalábbis a guide-unk nem, így mi sem. Mára már csak egy pár darab maradt, a többi ledőlt, ill. van még néhány kis barlangszerű temetkezési hely is ugyanabban a sziklafalban. Sajnos, csak elég messziről lehet megnézni ezeket, de azért valahol érthető is.

Karajia

Már majdnem fél hat volt, mire visszaindultunk Chacha-ba. Ami a 2 órás utat figyelembe véve elég neccesnek tűnt a 8 órás buszunk biztonságos elérése miatt. Végül, simán ott voltunk időben.

Ezúttal egy újabb éjszakai busszal utaztunk tovább. Ezek a távolsági buszok amúgy baromi jók, kaját szolgálnak fel, van film, meg minden. Ja, és ez most a 180 fokos kategória volt :-)

Recap: After visiting a relatively uninteresting cave we headed to Karajia to see some pre-inca sarcophages and burial places built on platforms carved into the cliffs. We just caught our night bus from Chacha to Chiclayo.

Gocta

A mai napon az egy órányi autózásra található Gocta vízesést néztük meg, Izlandon úgyis alig láttunk vagy ezret. Ott egyébként valószínűleg Goctafoss-nak hívnák.

Erről a vízesésről annyit érdemes tudni, hogy 2005-ig nem ismerték. Na nem a helyiek, hiszen a pár kilóméterre fekvő falu, Cocachimba lakói minden nap látták, ha kinéztek az ablakon. Csakhogy, nagyon más nem járt erre. Ma sem vezet a faluig aszfaltozott út. 2005-ben aztán valaki hirtelen "megtalálta". Mivel elég nagy, felmerült a gyanú, hogy esetleg a világ legmagasabb vízesése, le is mérték és több, mint 700 méter. Most kábé az a státusza, hogy a világ egyik legmagasabb vízesése. Két része van, egy pár száz méteres felső és egy majd' 600 méteres alsó. Az utóbbi aljához lehet eljutni egy 5 kilóméteres túrával Cocachimba faluból. Az állandó magas páratartalom miatt az utolsó szakaszon már egészen hasonlít a vegetáció arra, ahogy egy esőerdőben elképzeljük.

 
A vízesés aljánál mindig hűvös van és a bőséges vízpermet is áztat rendesen. Mondjuk, nem csoda, hogy ilyen mértékű, amilyen baromi magasból zuhan alá a víz, bőven belekaphat a szél és hát a földet érés sem lehet túl sima ilyen magasságból.

Elég sok a belföldi turista, már tegnap Kuelap-nál is feltűnt. Köztük egy-két furcsa szerzet. Itt is tudnak hülyén pózolni, amikor fényképezkednek. A kedvencem a "bicepszetbefeszítvepózolós" volt. Sajnos, tegnap minden képről lemaradtam, de ma sikerült elkapni a pillanatot :-)

Holnap (hétfőn) csak este 8-kor indul vissza a buszunk az óceán partjára, Chiclayo-ba (ahova másnap reggel érkezik meg), ezért még befizettünk egy újabb egy napos túrára.

Recap: We visited the Gocta waterfall today, which hasn't been known to the world till 2005, when it was measured and it turned out that it is actually one of the tallest waterfalls on this planet (over 700m). There is a 5km hike from the village of Cocachimba to the base of the waterfall, which took us 2 hours one way. Lots of domestic tourists in this region. Some we have met already yesterday. Since our night bus back to the ocean town of Chiclayo leaves at 8pm tomorrow, so we have booked another day-trip for the day.

Kuelap

Egy nap utazás után, pénteken este fél 6_kor érkeztünk meg az Amazonas járás központjába, Chachapoyas_ba. Amazonas? Igen, így hívják, de ne esőerdőre gondoljatok, itt a hegyvidék van. A buszpályaudvarról a főtér, a Plaza de Armas érintésével elmentünk gyorsan a szállásunkra, majd vissza a városba. A következő két napra akartunk befizetni egy_egy túrára. Kiszámoltuk, kettőnknek nem nagyon érné meg taxizgatni, a helyi tömegközlekedés meg túl sok időt rabolna el. Először a LP által ajánlott irodába mentünk, de ott nagyon zsiványnak tűntek, biztos elkényelmesítette őket, hogy a LP_ben vannak, ezért inkább átmentünk a tér túloldalára, ahol befizettünk másnapra egy Kuelap túrára, míg vasárnapra pedig egy Gocta túrára.

Chachapoyas, ebben az utcaban van a szallas

Kuelap a chachapoyák vallási, kulturális központja volt. Időszámításunk szerint az első században kezdték el építeni. Elég lassan haladtak, mert azt találták ki, hogy a hegy tetejére egy platót építenek és arra építik fel a várost. El is bíbelődtek vele vagy 1400 (igen, 1_4_0_0) évig, hogy aztán ne sokáig élvezhessék. Először rögtön 1470_ben hódították meg az inkák... Utána meg, ugye, jöttek a spanyolok, a nátha, a belső viszályok, meg minden, így hamar elhagyatottá vált a hely. Az 1980_as évek közepén bukkantak csak rá. Sokan jelentőségét Machu Picchu_hoz hasonlítják. Majd ellenőrzöm. Mindenesetre még nincs "túl" sok turista. Hát, nekem nagyon bejött...

Gondolom, közben kitaláltátok, hogy Chachapoyas a chachapoyákról kapta a nevét. amúgy anno elég nagy birodalomnak számítottak, a mai Ecuador és Brazília területére is elnyúlt a területük.

Recap: Chachapoyas is named after the chachapoya tribe, who lived around for many many centuries. Having such a long time, they thought they'd build a religious and sacral centre high in the mountains, which took about 1400 years and is what we know as Kuelap. Its a pity that the Incas came a couple of years later... With the Spanish coming, the chachapoya culture diminished, so that Kuelap was only discovered in the mid 1980's. Still not very touristic, which I liked a lot.

Különös utazás

Utoljára Limában találkoztunk. Ott hagytuk abba, hogy vettünk egy 24 órás buszjegyet északra, Chachapoyas_ba. (A kötőjelet még mindg nem találom...) Csütörtök reggel, még kicsekkolás előtt hívtunk egy taxit és elmentünk a szállásunktól nem messze álló Krisztus szoborhoz. Eléggé szegénynek tűnő környékeken mentünk keresztül, amire a párás, ködös, szmogos időjárás is ráerősített. Fent nem is volt senki rajtunk kívül, így inkább megkértük a sofőrt, hogy várjon meg, amíg mi készítünk pár képet. Hamar vissza is értünk Barranco_ba, ezért gyorsan be is vásároltunk pár dolgot az útra a helyi szupermarketben.

Barranco

Barranco

Délben kicsekkoltunk, kettőig a szállás nappalijában vártunk, majd a helyi uber konkurenciával eltaxiztunk a buszpályaudvarra. Mármint oda, ahonnan az a társaság indít, amivel mi is utazunk. Ez pont a Nemzeti Stadion mellett van, ahol már elég sokan összegyűltek, pedig aznap éppen idegenben, Argentínában készült játszani a válogatott.

Estadio Nacional

A felfokozott várakozás nem is csoda: még nálunk is régebben, 1982_ben voltak utoljára vébén és most, két körrel a selejtezők vége előtt a saját kezükben (vagy inkább lábukban) van a sorsuk, egyenes ágon juthatnak ki. A bankokban perui mezbe öltözött alkalmazottak fogadnak, az utcán a kisgyerekek és nagyszülők is piros_fehér mezben flangálnak. Mi lesz itt 10_én, az utolsó meccs alatt? Természetesen, minden jegy elkelt már, így ha már nem tudjuk majd a helyszínen megnézni, csak arra kell figyelnünk, hogy valami jó kocsma legyen majd a közelben és ne épp egy buszon üljünk, mint most.

Buszpalyaudvar

Szóval, busz. Az nem lehetett kérdés, hogy a meccs alatt a rádióközvetítés üvöltött a hangszórókból. Szerencsére, annyira értettem, hogy tudtam, épp mi történik Buenos Airesben. Hátracsaptuk a székeket, tudjátok, 160 fok, és élveztük az utazást. Én mondjuk nem sokáig, mert a meccs után el is aludtam. Másnap hajnalban ébredtem. Egyébként, kaptunk este vacsorát, reggel reggelit és még kora délután is egy ebédet. Reggel fél 9_kor fordultunk keletre és kezdtünk el felfelé haladni a szerpentineken. Végül 24 helyett 25 óra után érkeztünk meg.

Csomagfelvetel

Perui hangulatfokozas a meccs elott

Utkozben

És hogy ne kelljen mindig az órára néznem, hogy érzékeljem az idő múlását, arról a Vodafone gondoskodott. Igen, Vietnám. Kábé óránként kaptam egy sms_t, hol Peruban, hol Vietnámban üdvözöltek. Pedig, esküszöm, már a repülő többi 407 utasa is Limában landolt és most is inkább a perui hegység volt a célállomás... Na most, vagy Q kitalált valami nagyon jó titkosügynökös kütyüt, amivel ide_oda ingázok földrészek között az ellenséges ügynökségeket teljes reménytelenségbe taszítva, esetleg a Lost_ot kezdték el újra forgatni, vagy a Vodafone cseszett el valamit nagyon. Anyukám próbált otthon intézkedni, de a Voda csak odáig jutott,hogy kikapcsolta az üdvözlő szolgáltatást... Minden meg van oldva...

Recap: Peru is very much excited about football and their current ranking in the world cup qualifiers. Everyone's wearing the Peruvian red and white jersey. The national team played Argentina while we were sitting on the bus to Chachapoyas in the North. An easy 25 hours drive as it turned out. During the drive I kept receiving welcome messages from Vodafone. Tiny little bug is that half of them were about Vietnam. Travelling at the speed of light...

Lima

Reggel azzal kezdtük első perui napunkat, hogy kitaláltuk, merre tovább. Abban maradtunk, hogy felmegyünk teljesen északra és megnézzük Kuelap_ot. Ezért aztán egy közeli utazási irodában vettünk egy buszjegyet Chachapoyas_ba, ahonnan Kuelap is megközelíthető. Az út 24 óra... Kétféle osztály közül választhattunk, az olcsóbb székei csak 120 fokban dönthetőek (100 sol), míg a drágább, amit mi is vettünk, 160 fokban (120 Sol).

Amikor megvolt a jegy, bebuszoztunk a belvárosba, a főtérre. Itt pont őrségváltás volt a kormányzói palotánál. De vicces módon, csak 2 lépésre lehetett állni a kerítéstől, így minden kép elég rácsos lett...

Plaza de Armas

2 lépés távolság

Innen aztán a San Fransisco templomhoz mentünk. Az udvarában egy csomó zenekar és népviseletbe öltözött jelmezes/álarcos táncos csoport játszott felváltva. Nem tudjuk, mi volt az apropó, de jó, hogy épp voltak. A templom is elég jól nézett ki, belülről is. Nem mondom, volt néhány elég csicsás rész is, de összességében szép volt. Sokkal szebb, mint a főtéren a katedrális.

San Fransisco

Amikor itt is végeztünk, elmentünk telefonkártyát venni. Most már van perui számom is.

remélem, szerencsénk lesz!

Lassan sötétedni kezdett, visszabuszoztunk Barranco_ba, abba a kerülebe, ahol a szállásunk van, bevásároltunk egy szupermarketben, majd megvacsoráztunk a tegnapi kifőzdében. A szálláson első dolgunk volt szállást foglalni Chachapoyas_ba. A visszaigazoló e_mail megtekintése nem ment könnyen, mert a Hotmail és a yahoo is bepánikolt, hogy nem otthonról próbálok belépni. Persze, mindegyik a másikra akart igazoló kódot küldeni... Végül sms_ben kaptam és úgy tudtam belépni. (Nem is értem, azt gondolják, hogy az emberek nem utaznak?)

Recap: We managed to buy bus tickets for tomorrow to Chachapayas in the Northern part of Peru, a 24 hours ride from Lima. From there we would like to visit Kuelap. After that we took an express bus to centro historico and visited Plaza de Armas and the Iglesia San Fransisco. At the plaza we bumped into the changing of the guards at the governor's palace. Still in downtown Lima we bought a Peruvian sim card. I now have a Peruvian number, too. Cool, isn't it.

Ha folyik az üzemanyag, az nem jó jel, ugye?

Hétfőről keddre virradóra nem aludtam semmit, egyrészt, nehogy elaludjam a hajnali 4 órás indulást, másrészt, hogy majd a repülőn legyen esélyem legalább kicsit szunyókálni, ha már amúgy utálok repülni.

6:35-kor kellett volna indulnia a gépnek Amszterdamba és már épp kigurultunk az állásunkról, amikor bemondták, hogy a motor indításánál folyik az üzemanyag a motorból és azért jönnek ki a tűzoltók. Teljesen körbevettek minket tűzoltók, mentők, katasztrófavédelem, minden. Végül még félre is állították a gépet, minket meg leszállítottak biztonsági okokból... Hát, nem lettem nyugodtabb. Ekkor már a csatlakozás miatt is kezdtünk izgulni, de másfél óra múlva mégis elindulhattunk. Nem volt megnyugtató a helyzet.

minden kezdet nehéz...

Sokan lekésték a csatlakozást, mi szerencsére csak kevesebbet vártunk. 4 óra helyett 2-őt. Az út Limaba elég hepehupásra sikeredett, szinte végig, 12 órán keresztül zötykölődött a gép. Mondjuk, statisztikailag jelentősen nőttek az esélyeink az incidesmentes landolásra a reggeli események tükrében...

ezen a képen minden idei utazásom szerepel valahogy

valahol itt kereszteztük az egyenlítőt

Aztán megérkezett a Vodafone üdvözlő sms-e is: Üdvözöljük Vietnámban

Végül helyi idő szerint este fél 7-kor értünk Limaba. A reptéren vártak már a hoteltől. Becsekkoltunk, elmentünk egyet kajálni a közelben és még az Inca Colat is kipróbáltuk... Borzasztó.

Recap: Fuel was leaking from the engine at Budapest airport, but has been fixed so we could leave with 2 hours delay. Not feeling safe at all... The flight accross the ocean was bumpy all the way down to Lima.