Copiapo & Bahia Ingles

San Pedro-t elhagyva hosszú órákon keresztül igazi sivatagos tájon haladt a busz. Egy hónap után újra a Panamericana-n szeltem a kilométereket.

Este 8-ra értem Copiapo-ba, elgyalogoltam a lefoglalt szálláshoz, de a megadott címen nem találtam senkit, sőt, a házra ki is volt írva, hogy "eladó"... Hmmm. Próbáltam fel is hívni őket, de foglalt volt. Hát, nem itt fogok megszállni, ez hamar kiderült. Szerencsére, a szomszéd boltban adtak egy kis wifi-t, gyorsan néztem booking.com-ot és találtam is egy helyet két sarokra. Még azért elmentem a szomszéd ibis hotelt is megnézni, de az elég drága volt, szóval maradt c-tervnek. A frissen kinézett szállás fele annyiba került és elég normális is, úgyhogy be is cuccoltam gyorsan. Gondolom, valami kamu pénzmosó hely lehet a másik. Na mindegy, megoldódott és nem én jártam a legrosszabbul a környéken. Ugyanis, olyan 7 évvel ezelőtt itt, Copiapo környékén rekedt a bányában 33 chilei bányász, akiknek a hónapokig tartó mentőakcióját szinte az összes tévé élőben közvetítette. Én, miután megoldódott a szállás kérdése, elmentem bevásárolni, mostam egy adagot, ha már úgy alakult, hogy saját fürdőszobám van. Aztán megnéztem a Peru-Új-Zéland meccset. Most már így tuti Perunak fogok szurkolni a vébén.

A csütörtököt a tengerparton terveztem eltölteni, relaxációs alapon. Ehhez először egy órát kellett buszoznom Caldera-ba, hiszen innen lehet eljutni a Bahia Ingles nevezetű tengerparti kisvárosba, amit előzetesen kinéztem magamnak. Sajnos tök egyedül akartam Bahia Ingles-be utazni, ezért a collectivo elég drága lett volna. Nem baj, ráérek, várok kicsit. Már épp arra gondoltam, hogy kifizetem a teljes kocsit, amikor befutott egy busz és jött még valaki hasonló szándékkal, így azért már sokkal kedvezőbb volt az ár. Bahia Ingles arról kapta a nevét, hogy anno itt kötött ki egy angol hajó, aztán, ha már itt voltak, itt is maradtak. Most egy tipikus tengerparti városka, fehér homokos stranddal, kék vízzel. Biztos nyáron sokan is vannak, most még elég kihalt volt. Látszik, hogy gőzerővel készülődnek a szezonra, építik a sétányt, festik a házakat. Kicsit arra a Cape Cod-ra emlékeztetett, amit Philippel és Kathrinnal láttunk májusban, látszott, hogy mi lesz, de még nem volt igazán sok minden. Azért szerencsére legalább egy pár kajálda nyitva volt, úgyhogy ettem is valami helyi halat.

még készül a sétány

Kora délután értem vissza Caldera-ba, de busz csak másfél óra múlva indult. Kicsit bosszankodtam, de aztán inkább elindultam megnézni a várost. Ha lett volna busz, soha nem mentem volna le a kikötőhöz és a halpiachoz. Még élő kagylót is lehetett enni, tényleg még mozgott, amikor ketté nyitották...

Caldera-ból újabb egy óra volt visszajutni Copiapo-ba, ahol ugyan tényleg nincs túl sok minden, de az legalább nagyon barátságosnak néz ki, elég normális városnak tűnik, kellemesen csalódtam benne.

a főtér

ez a jelenet a világ minden részén megtalálható

Recap: Leaving San Pedro de Atacama didn't mean I left the Atacama desert. It stretches couple of hundreds kilometers further south, so it pretty much made the views on the bus drive to Copiapo. I've been on the Panamericana a month after we turned inland at Nazca/Arequipa. Arriving in Copiapo there was nobody at the address of the booked accomodation, but only a sign reading "for sale". Strange. Luckily I got some wifi from a shop next door and found another hostal just a couple of blocks away. It turned out to be a good option. Watched Peru qualifying for next year's world cup in Russia. No question, I have to support Peru in 2018. The next morning I went to Bahia Ingles a tiny summer holiday village just north of Copiapo. Unfortunately, it is still spring here, so there was not much life in town, but one could imagine how the white sand beaches fill with people enjoying sunshine and clear blue ocean. My bus back to Copiapo kept me waiting so I also discovered the town of Caldera and its port and fish market. Back to Copiapo I enjoyed doing nothing and what Copiapo was offering. Not much to see, but what's there looks nice.