Ahhoz képest, hogy Mendoza felé több, mint hat órát vártunk a határon az éjszaka, szerdán nap közben visszafelé, Mendozából Santiagoba összesen volt hat óra az út. Most hétfő reggelig itt leszek, de a Santiagóban történtekről majd egy külön posztban számolok be. Mivel azonban Santiagóhoz nagyon közel, két órányi buszozásra fekszik Valparaiso, egy napot beterveztem a tengerparti város meglátogatására is. Mivel nem akartam kapkodni és rögtön az érkezés másnapján, csütörtökön menni, szombatra és vasárnapra pedig már volt programom Santiagóban, maradt tehát a péntek. Hogy ne csak pár órám legyen Valparaiso-ban, hajnalban keltem és az első metrók egyikével mentem ki a kisebbik buszpályaudvarra. Ott 7 perc múlva indult is egy busz, ezért gyorsan vettem is egy jegyet és már úton is voltam az óceán felé.
A buszról leszállva rögtön tenger- és halszag csapta meg az orromat, ami azért annak is köszönhető, hogy a helyi buszpályaudvar egy sarokra van csak a halpiactól... De Valparaiso nem (csak) az óceánpartról ismert, sokkal inkább színes házairól, ezernyi lépcsőjéről és még ennél is több graffitijéről. Én is elsősorban ezekre voltam kíváncsi és meglehetősen nagy elvárásaim voltak. Sajnos elég borús volt az ég, ami kicsit mindent szürkébbé tett, nem voltak annyira élénkek a színek. Azért elindultam felderíteni a várost. A parttól pár száz méterre magasodó dombok/hegyek csak meredek utakon és lépcsőkön közelíthetőek meg, esetleg a viszonylag sűrűn megtalálható fogaskerekűek segítségével lehet egy kis energiát spórolni. Én is egy ilyennel kezdtem a városnézést, majd kicsit hosszabb úton ereszkedtem le újra a tengerpartra.
 |
| van, amikor egészen függőleges a felvonó |
Itt felszálltam egy trolira és elbuszoztam a város túloldalára, gondoltam, onnan fogok majd visszafelé haladni. Közben pedig egy kicsit az időt is húztam, hátha javul az idő. Annyira furcsa volt, hogy a kapott térképen nem fent, hanem lent volt észak, sokszor becsapott a nap állása... A troli végállomásán átszálltam egy újabb fogaskerekűre, ami a konténerkikötőtől felvitt a tengerészeti múzeumig, ami a haditengerészet parancsnoksága is egyben. Innen fentről biztosan jól szemmel tudták tartani az egész öblöt.
A hegyen annyi kis utca és sikátor van, hogy szinte lehetetlen mindet bejárni, ezért mindenki más élményeket, képeket és benyomásokat vihet magával. Tényleg nagyon hangulatos csak úgy sétálni is és lesni a különböző színeket, graffitiket. Színek? Igen, egyszer csak azt vettem észre, hogy szép lassan kisütött a nap. Azért így már mindjárt más! A város legrégebbi fogaskerekűjét éppen felújították, de a többi sem mai darab. Az egyik legmeredekebb 1902-ben készült...
 |
| van olyan alkotás, ami csak fentről látható |
Ebédidő környékén újból leereszkedtem a tenger szintjére, egy sarki bisztróban ettem egy kis chilei specialitást, amit úgy hívnak "completo", és ami gyakorlatilag egy avokádókrémmel felturbózott hot-dog. Egy fél heggyel arrébb újra csak a csúcsra törtem, a cél ezúttal Pablo Neruda háza. Mivel Santiago-ban már voltam az ottani házában (lásd majd a Santiago posztot), a múzeumba most nem mentem be, csak a kertből csináltam pár képet.
 |
| La Sebastiana, Pablo Neruda háza |
 |
| és a kilátás a kertjéből |
Innen már nem volt messze a buszpályaudvar, 16:25-re értem vissza és 16:25-kor indult is egy busz. Még pont volt annyi időm, hogy vegyek egy jegyet. Mivel sokkal frekventáltabb időpont volt, mint idefelé, majdnem a duplájába is került most visszafelé.
 |
| a katedrális tornya |
 |
| nem csoda, hogy meredekek a lépcsők, ha így kell építkezni |
Recap: On the second day of my stay in Santiago, I visited the nearby ocean town of Valparaiso. Valpo, as the locals call it, is famous for its colorful houses, hillside neighborhoods, millions of staircases and billions of graffities. Unfortunately, the wheather was pretty cloudy when I arrived, but the sun came out mid-day making the walk around much more enjoyable. For those who want to save some uphill (or downhill) steps the so called escaleras serve as a good alternative. Note that some of these creatures are over 100 years old. Beside his Santiago home, Noble prize wining author Pablo Neruda had a house in Valparaiso, too.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése