La Paz

Copacabana-ból csak vasánap dél után indult a busz La Paz-ba, azaz még egy egész délelőttünk volt. A város nem túl nagy, ezért már a megszokott köröket jártuk be ismét: fő utca, katedrális, piac, tópart. A katedrálisnál épp autókat áldottak meg. Rendesen, kinyitották a motorháztetőt, a család körbeállta, a pap meg szenteltvízzel locsolta körbe. Ott álltak sorba a személygépkocsiktól a kisbuszokig mindenféle járművel. Érdekes volt.

A piacon vettem csirkés empanada-t ebédre, majd lementem a tópartra, onnan pedig a buszhoz, ami a főtérről indult, mint minden más busz a városban. És, talán ezt még nem mondtam, a főteret nem Plaza de Armas-nak hívják! Hja, ez már Bolívia...

A buszút két részre osztható. Mivel Copacabana egy félszigeten fekszik, ami szárazföldön csak Peru felől megközelíthető, ezért körülbelül egy óra után elértünk a félsziget túloldalára, ahol le kellett szállnunk a buszról. Itt az utasok kishajóba szálltak, míg a busz egy kompszerű valamin kelt át az öböl túlpartjára. Ez sem mindennapi, asszem'.

mindjárt partot ér a buszunk is

La Paz elég nagy város. Már vagy egy órája jöttünk, amikor megláttuk a belvárost, ami egy katlanban fekszik. Kicsit talán lehetne Cusco-hoz hasonlítani a fekvését, de azért ez mégis csak egy milliós város.

mi az egyik, az eső a másik oldalról érkezik, La Paz

Hétfőn a szálláson reggelinél találkoztunk egy német csajjal, aki az Isla del Sol túrán ugyanazzal a hajóval utazott, mint mi. Amúgy, néha belefutunk már ismerős arcokba. Sőt, még magyarokkal is összefut néha az ember. Cusco-ban kétszer is hallottam magyarokat, Copacabana-ban is a szálláson voltak ketten, meg ma is találkoztunk magyarokkal La Paz belvárosában. A boszorkány piacon, hogy pontos legyek. Délelőtt körbejártuk a főbb látnivalókat, befizettem holnapra egy túrára Tiwanaku-ba és megvettem holnap éjszakára a buszjegyet Sucre-ba. Machu Picchu óta már bátrabban eszek mindenfélét, most is az utcán ebédeltem. Egy fincsi sültkolbászos szendvicset nyomtam be elsőre, majd desszertnek egy igazán édes, cukormázas szőlő-nyársat. Az egészet egy helyi Coca-Cola rivális kólával öblítettem le a La Paz-i Olimpiai Stadionnál, ami a legmagasabban fekvő nemzeti stadion.

Plaza Murillo, balra a parlament, szemben az elnöki hivatal, jobbra a katedrális

Calle Jaen

metró helyett libegő van; könnyebb így hegyen-völgyön keresztül

boszorkány piac; füvek és döglött alpakák...

elég sok a grafiti

San Fransisco templom

keverednek a részletek

a desszert

"goretexesített" kalap

privát színházi mise

városi park

a stadion és a helyi kóla

Holnap Bori hazarepül, én pedig egyedül folytatom az utam még kábé egy hónapig. Első állomás tehát Tiwanaku és Sucre.

Recap: Copacabana showed its Sunday life with crowded Cathedral square, where people were queuing with their cars to be blessed. Our bus left just after noon, but since Copacabana is stretching on a peninsula only accessible on the road from Peru, there were other means of transportation we had to use. After an hour or so, we had to get off the bus and embark a small ship while our bus was taken over to the other side of the bay by a ferry-like raft. Downtown La Paz is surrounded by high mountains, no wonder a cable car system operates instead of a subway. We checked out all major sites including the witches' market and government buildings, and of course, one of the highest situated national football stadiums of the world.