Utazásom legdélibb pontjáról elindultam vissza, észak felé. Első lépésként Arica volt a cél, ahol igazából csak pihenni szerettem volna meg zuhanyozni két hosszú, egyenként majd' kétnapos buszozás között. Ez végül összejött...
Egy idő után a tengerparton haladtunk, megváltozott az időjárás is, befelhősödött és gondolom, szél is volt, legalábbis a szélturbinák működése erre utalt. Egy csomó még félkész állapotban volt, ezeknek a csonkjai, mint valami bizarr gyertyák meredeztek a táj nem túl simára sikerült tortáján. És nem is volt túlságosan sok ünnepelni való. A 31 órás út ötödik órájában elszakadt a buszon az ékszíj. Igazából egy tőcsavar tört el. Másfél órát rostokoltunk az út mellett, mire a kiérkező szerelők annyira meg tudták szerelni, hogy a közeli városig el tudtunk menni. Itt úgy volt, hogy lecserélik a buszt, aztán mégsem. Újabb másfél óra elteltével felszálltunk egy másik menetrend szerinti buszra és elmentünk La Serena-ig. A buszunk sofőrjei is jöttek velünk, talán majd ott kapunk új buszt. Akik rövidebb távra mentek, azok már átszálltak más buszokra, viszont ez hármunknak nem volt nagyon opció, mi vártunk a fejleményekre. Gondolom, itt sem volt cserebusz, mert egyszer csak jött az egyik sofőr, hogy menjünk a TurBus irodájába. Itt visszakaptuk a teljes árat és feltettek minket egy másik társaság Arica-ba tartó járatára, ami azonnal indult, jegyet sem volt idő venni, a buszon fizettünk a steward-nak. Oké, ez egy kicsit kényelmetlenebb, mert kisebbek az ülések, de amúgy nem sokkal rosszabb, mint az eredeti volt. És így most hirtelen lett egy csomó chile-i készpénzem... Ugyanis az eredeti árnak még a felét sem kellett most kifizetni. Hmmm, eddig spóroltam a kápéval, hogy ne kelljen újból felvenni, most meg már, utolsó nap nem fogom tudni mire elkölteni. Majd legfeljebb átváltom Sol-ra a maradékot.
Reggel Antofagosta-ban ébredtem, innen még 11 óra utazás volt hátra észak felé. Balról az óceán, jobbról az Atacama-sivatag látványa fogadott.
Út közben Tocopilla tengerparti városban megpillantottam egy Alexis Sánchez szobrot, a klubjainak címereivel. Biztos, itt született. Ez a gyanúm internet közelben be is igazolódott.
Út közben Tocopilla tengerparti városban megpillantottam egy Alexis Sánchez szobrot, a klubjainak címereivel. Biztos, itt született. Ez a gyanúm internet közelben be is igazolódott.
Végül este 7 után futottunk be Arica-ba, így az opcionálisan megnézhető múzeum most kimaradt. Még pont elkaptam a naplementét a tengerparton. Kicsit árnyalja a képet, hogy egy teherkikötőnél... Na mindegy, legalább megvettem holnapra a vonatjegyet, reggel ugyanis vonattal utazom át Peruba. Onnan (menetrend szerint) 21 óra Lima, ott pár óra várakozás, majd irány Huaraz. Huarazba nem mondanak jó időt, de azért majd csak kitalálok valamit.
Recap: Our bus from Santiago to Arica on the Peruvian border had a breakdown just after 5 hours ride. We changed the bus once for an interim distance, then the full price was refunded and we had to take another company's bus to Arica. This way I ended up with a lot of Chilean cash as the new ticket was much cheaper than what was refunded. Might change to Sols once in Peru. As we arrived with a delay to Arica, there was no room for sightseeing but at least I could buy my train tickets to Tacna, Peru. From there, it is another 2 days to Huaraz via Lima.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése