Potosi

Sucre-ból a legkönnyebben Potosi-n keresztül vezet az út Uyuni-ba, hát én is útba ejtettem. A buszon az útikönyv térképét nézegetve rögtön feltűnt, hogy Potosi főterét November 10. térnek hívják. Hmmm, november 9-e van... Egy mikro-val (ez a helyi tömegközlekedésben használt kisbusz és nem egy konyhai kisgép, jelen esetben) bebuszoztam a belvárosba, ahol a centrum felé közeledve egyre nagyobb lett a dugó, lassan már nem hogy lassan, de alig haladtunk, viszont egyre hangosabban hallatszott be a zene. Amikor már végképp nem volt tovább, kiszálltam és gyakorlatilag egy felvonulás közepébe csöppentem. Na most, ezek vagy elnézték a naptárat, vagy csak szeretnek több napig ünnepelni. Na, de, mit is? Hát Potosi függetlenségét. Sok-sok évvel ezelőtt, a XIX. században ezen a napon tört ki a több évig elhúzódó függetlenségi harcuk, ennek van most évfordulója. Gyakorlatilag egész nap lehetett látni rezesbandákat a város minden pontján. Akik épp nem felvonultak, azok valami félreeső utcában gyakoroltak, a koreográfia miatt néha percekig megállítva a forgalmat. A központi helyszín természetesen a holnapról elnevezett főtér volt. Mivel minden helyi szervezet (iskola, cégek, rendőrség, munkaközösségek) felvonult a helyi vezetőség részére felállított emelvény és a lépcsőkön ülő vagy az útszélén álló köznép előtt, még este is tartott a masírozás. Vajon mi lesz itt holnap? Lehet, mindenki annyira leissza magát, hogy nem merték aznapra tenni az ünnepséget?

gyakorlatozás

Na de Potosi-ban nem csak november 10-e van, hanem egy csomó minden más is. Mondjuk ha a más alatt templomot értünk, akkor a csomó=36. Állítólag ennyi van a városban. Nem számoltam meg, de azért elmentem egy pár mellett. Mert azért Potosi nem ezekről híres igazán, hanem az ezüstről. Ugyanis a szomszédos Cerro Rico (Gazdag-hegy) gyomrában egy csomó ezüstöt találtak anno, ennek a bányászatára nőtt ki Potosi és vált jelentős várossá. Sőt még a nem túl távoli Sucre is részben ennek köszönheti régi státuszát. A szállásom egy régi ezüst öntöde mellett van, ez állítólag múzeum is, de mindig zárva volt, amikor arra jártam. Ilyen öntöde amúgy több, mint 80 volt a környéken a helyi folyó mentén, ma már a legtöbbjük csak rom és a folyó is a föld alatt folyik a városban... Azért egy működő még van a városban is, amit elég nehezen találtam meg, de legalább kívülről láttam a falát :-)

katedrális, November 10. tér

San Fransisco

egy kis hazai van "elrejtve" a képen

régi vízvezeték, kellett az ezüst feldolgozásához

a már nem működő ezüstfeldolgozó a szállásom mellett

egy ezüstmosó

Mivel Bolíviában szinte sehol nem lehet kártyával fizetni, ezért spórolósra fogtam. Azaz, ez így nem igaz teljesen. Ugyanis se az olyan szállásokon, ahol én szoktam megszállni, se a kisebb éttermekben, de még a busztársaságoknál sem lehet kártyát használni, csak a nagyobb szupermarketekben fogadják el a kártyát. Viszont, a kis helyi kifőzdék annyira olcsók, hogy szinte egy halkonzerv és két zsemle áráért lehet rendesen meleget kajálni, viszont most kellett spórolnom a kápéval, ezért muszáj voltam két napig párizsis kenyeret enni. Azért nem esett nehezemre, otthon is szoktam :-)

Egész este ment a petárdázás, sőt, reggel is arra ébredtem. Reggelinél egy ausztrál sráccal ettem együtt, aki motorral járja be Dél-Amerikát. 52 napot utazott a motorja Brisbane és Valparaiso között, de pontosan a megadott napon meg is érkezett. Na, jó, ez az info nem tartozott szorosan az én utamhoz, de azért érdekes, nem?

Szóval, a felvonulások, ünnepségek ma is folytatódtak, ami egyrészről tök jó, viszont azt is jelentette, hogy ma is zárva volt Potosi egyetlen igazán érdekesnek ígérkező múzeuma, a régi pénzverdében kialakított numizmatikai múzeum. Ez most akkor nekem kimaradt. Nem baj, majd legközelebb.

Délre ott is voltam a buszpályaudvaron (mindig fél órával hamarabb kell ott lenni), de persze felszállni nem lehetett. Végül is, hova a nagy sietség, úgysem indulunk időben... Most is majdnem húsz perccel később indultunk, az volt kicsit az érzésem, hogy még az utolsó utáni pillanatban is megpróbálják feltölteni a pár üresen maradt helyet. Ez sikerült is végül. Amióta egyedül utazom, mindig egyedül ültem egy sorban, gondolom, mivel nem tudnak angolul igazán, inkább nem raknak be senkit, ha nem muszáj. Mivel most majdnem teljesen megtelt a busz, mégis került mellém valaki. Hát, oké, én sem mindig vagyok friss nap végére, de ez a csávó már szerintem napok óta nem fürdött. Szerencsére, a szomszéd sorban egy öreg néni talált magának helyet hátul az őzikéjénél vagy valami jó kis beszélgetőpartnernél, ezért a csávó inkább átült a helyére a túloldali ablakhoz. Ez az út is meg volt mentve. A késést az út során természetesen behoztuk, aminek egy-két merészebb kanyarbevétel és a repülő csomagok volt az ára.

Dél után fél ötre Uyuni-ba értem, ami manapság azért létezik, hogy a turistákat elvigyék a sósivatagba. Én is ezért jöttem. Már előre nézegettem review-kat, hogy melyik irodát ajánlják, kettővel leveleztem is, de mivel az egyik nem volt képes rendesen leírni a nevem a megszólításban, ráadásul az utolsó levelét spanyolul is írta, amit ugyan megértettem, de azért, ne már. Szóval, a másik mellett döntöttem. Néha ilyeneken múlik. Tehát, gyorsan becsekkoltam a szállásra, majd kábé 10 másodperc múlva már újból az utcán voltam. Szerencsére nem kellett sokat mennem, az utca túloldalán van az iroda. Befizettem egy maréknyi dollárt és már kész is voltunk. Holnaptól tehát újabb 3 napig off leszek, legközelebb már Chile-ből jelentkezem.

jellemző utcakép Uyuniban

kérésre "cuki" állat

zárva volt...

Recap: Potosi's main square is named Plaza Novembre 10, which was promising arriving just one day earlier, on the 9th of November. And there was indeed lot going on. Bands were marching all day long, playing music all over the town. But not only them, I really think that every institution (schools, police, companies, etc.) were represented. No wonder the marches lasted till the evening. Oh yes, they celebrate Potosi's independence day. If no fiesta around, one can visit a whole lot of churches and some of the remains of the old glory days of silver mining. Unfortunately, the celebration did go on on the actual independence day, too, which meant that I could not visit the one and only sight in Potosi, the coin museum. Maybe next time. At noon I was at the bus terminal ready to board the bus to Uyuni, which is the base for all salt flat tours. I'll do a tour of this kind, as well. So, I am going to be off for the next 3 days. See you in Chile.